Baltavári Tibor „balta” vagyok, ha érdekel „személyes cégtörténetem”, itt olvasható:
A versenysportot abbahagyva, 1978-ban a független, szabad élet céljából választottam a romantikusnak tűnő, csavargó redőnyös foglalkozást pedig addig szinte nem is húztam fel redőnyt. Nem tűnt túl bonyolultnak, sőt ahogy egyre jobban megismertem a „szakmát”, meglepett az igénytelenség, a sok ócska anyagból eszkábált „konstrukció”!
Kezdetektől próbáltam jobbítani, változtatni.
Először az elérhető hazai anyagokból, később saját gyártású alkatrészekből. A redőnyös fejlődés akkoriban asztalos ipari gépekből, később házilag összeállított műanyag fröccsöntő berendezésből, excenter présből állt. A kilencvenes évektől, miután a határok kinyíltak, Nyugat-Európa több gyártójától importáltam (beloptam a határon!) alkatrészeket, kész rendszereket. Izgalmasan szép tíz év volt!
A mobiltelefon és internet előtti korszakban személyesen kellett kinyomozni, felkeresni a szakma nagy gyártóit. Lakóautóval jártam Európát (néha családostul), az információgyűjtés, a munka ötvözve az élményekkel. A foglalkozás kiválasztásakor szimpatikus életforma nagyon ment: Fenn volt a tetőn a szörföm, kenum, hátul a bringák, esetleg sílécek. Az üzletelések közben volt időnk, hogy megnézzük Milánóban a Giro d’Italia befutóját, Garmisch-Partenkirchenben síeljünk, a Chiemseen szörfözzek, Svédországban Mountainbike versenyen induljak, vagy kenu túrán vegyek részt. Bringák nélkül például sehová nem mentünk, mindenhol előkaptuk, becsavarogtuk a várost és a környéket. Családi indíttatásom folytán természeti szépségek mellett vonzódok a művészetekhez, örömet lelem az ember által épített, arányos, ízléses környezetben is. Szerencsémnek tartom, hogy üzleti útjaimon rengeteg múzeumot, nevezetes épületet, várost látogathattam meg. A tapasztalt, ízléssel ötvözött célszerűség a saját, választott foglalkozásomban is a jobbításra sarkallt, remélem látható eredményekkel. Időközben az egyéni vállalkozás kft-vé alakult, 20-25 alkalmazottal nagy volumenű munkákat is el tudtunk végezni, sőt tanulási szándékkal németországi projekteken is részt vettünk.
Azért mindentől nem ájultam el a Lajtától nyugatra, az évtizedek óta változtatás nélkül (bár kitűnő minőségben) gyártott redőny rendszereket elavultnak éreztem, tovább gondoltam az építőipar trendjét követve. Ezért és a beszerzési, logisztikai nehézségek miatt több alkatrészt gyártani kezdtem, egyúttal a saját igényeinkre formálva, újítgatva, mígnem egy teljesen új rendszer formálódott ki. A 17-20 új alumínium profil és kb. 60 féle műanyag összetevő alkotja ma a „Baltavári System® redőny és szúnyogháló rendszert”, ami több újszerű műszaki megoldást is tartalmaz, ebből kettőt szabadalmi oltalommal védtem le. Termékeinket rendszeresen bemutattuk a nagy építőipari kiállításokon, ahol számos díjjal tüntették ki.
Én vezettem be Magyarországon a különféle áthidaló elemekből a falazás során kialakítható lépcsőbe elrejthető „vakolható redőnyt”. 1998-ban erre a rendszeremre Construma Nagydíjat kaptam.
Ennek a típusnak az elterjesztése olyan jól sikerült, hogy még ma is rendszeresen alkalmazzák pedig műszakilag alkalmatlan a mai „energiatanúsítványos” épületekhez! A 2000-es évektől új kihívás jelent meg az építőiparban, a (néha már a szélsőségig elmenő) szigetelés lett a trend. A tégla tartószerkezet és az egyre vastagodó táblás szigetelésű falazati rétegrendekbe már nem szabad betonból vagy áthidalókból alkotott lépcsőkbe elrejteni a redőnytokot. Az a megoldás, a falazathoz képest borzalmasan hőhidas konstrukció, hibája még a háromrétegű üvegezéssel ellátott, ezáltal súlyosabbá váló nyílászáró felső rögzítésének hiánya is. A hőhidas „lépcső” kiváltására találtam ki egy expandált polisztirolból álló, a helyszínen kiöntendő áthidaló gyártását elősegítő zsaluelemet, mely alulról egy redőnyalagutat is tartalmaz. Ez lett a BALTAVÁRI REKORD.
Anyagából adódóan nem létezik ennél jobb hőszigetelésű redőny elhelyezés, a bele sütött alumínium gerincének konzolokkal a betoncsatornába csatlakoztathatósága által a hozzá csavarozható nyílászáró rögzítése is megbízható lett. A B-REKORD kézzel faragott prototípusát először 2001-ben mutattam be a Construmán, Magyarország legnagyobb építőipari kiállításán, továbbfejlesztett változata 2003-ban Construma Nagydíjat kapott. A rezgő szállal faragott modell azóta formába habosításos eljárással készül, 2010-től 6 méteres szálban, újabban pedig már csak a jobb hőszigetelésű grafitos alapanyagból. 2012-ben súlyos áron bemutattam Stuttgartban, a háromévente megrendezett redőnyös világkiállításon, az R+T -n. A standunkra látogató mérnökök és szakmabeliek nagyon dicsérték, de a német piac meghódítására egyenlőre ez kevésnek bizonyult, ellenben fokozottan érdeklődtek a kinti redőnytok és alkatrész gyártók is. Kíváncsi leszek, a 2015-ös kiállításra lesz-e hasonló valamelyiknek!
A szűkös magyar piacon elismerik a B-REKORD-ot, a mérnökök betervezik az épületekbe, a kivitelezők forgalmazzák és több száz megelégedett megrendelő használja. Az export törekvéseimet nem adom fel az évek alatt a gyártóeszközökbe beleinvesztált mintegy 60-70 millió és a minden fórumról érkező dicsérő visszajelzések miatt sem, illetve hogy a gyártóeszközök sokkal többre képes kapacitása ezt lehetővé is tenné.
